2 Corinthians 10
1 PÁL TILTAKOZIK HÁROM VÁD ELLEN: TAGADJA, HOGY Ő BÁTORTALAN ÉS TEST SZERINT ÉL (10:1-6), HOGY SZEMÉLYES MEGJELENÉSE ERŐTELEN (10:7-11), HOGY MÉRTÉKEN FELÜL DICSEKEDIK (10:12-18) Énmagam Pál, Krisztus szelídségére és jóságára emlékeztetve intelek titeket, én, aki ellenfeleim szerint köztetek, szemtől-szembe alázatos vagyok, távollétemben azonban bátor vagyok veletek szemben;
2 én kérlek titeket arra, hogy amikor köztetek jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem azon meggyőződésem szerint, amely szerint felelősségre kívánok vonni némelyeket, akik úgy vélik, hogy mi test szerinti életet élünk.
3 Mert mi jóllehet testben élünk, mégis nem test szerint harcolunk.
4 Ugyanis a mi harci fegyvereink nem testiek, hanem olyanok, amelyek elég erősek arra, hogy Isten szolgálatában erősségeket rontsanak le.
5 Ezekkel a fegyverekkel hamis okoskodásokat rontunk le és minden elbizakodottságot, amely Isten megismerésének ellene szegül, és foglyul ejtünk minden gonosz tervet, hogy Krisztusnak engedelmeskedjék,
6 és készen állunk, hogy megbüntessünk minden engedetlenséget, mihelyt teljes lesz a ti engedelmességtek.
7 Arra nézzetek, ami a szemetek előtt van! Ha valakinek az a meggyőződése, hogy ő Krisztusé, az viszont azt is gondolja meg magában, hogy amiképpen ő Krisztusé, mi is éppen úgy Krisztusé vagyunk!
8 Mert ha szertelenül dicsekedem is hatalmunkkal, amelyet az Úr a ti építéstekre és nem megrontástokra adott, nem szégyenülök meg.
9 Ezt azért mondom, hogy ne lássék úgy, mintha leveleimmel meg akarnálak titeket félemlíteni.
10 Mert, - mondják, - levelei ugyan súlyosak és szigorúak; személyes jelenléte azonban erőtelen, és beszéde nem ér semmit.
11 Aki ilyet beszél, gondolja meg, hogy amilyenek akkor vagyunk amikor távollétünkben leveleink által szólunk, olyanok leszünk tetteinkkel is, ha majd köztetek megjelenünk.
12 Mi nem merészeljük magunkat azokhoz a bizonyos emberekhez számítani és magunkat azokhoz hasonlítani, akik önmagukat ajánlgatják; mert azok olyan értelmetlenek, hogy önmagukat önmagukhoz mérik, és önmagukat önmagukhoz hasonlítják.
13 Mi azonban nem fogunk mértéken felül dicsekedni, hanem csak olyan mértékben, amint Isten kimérte nékünk a mi munkamezőnket, hogy azon tihozzátok is eljussunk.
14 Mi nem mentünk túl a nékünk kimért munkamezőn; ti ahhoz hozzátartoztok, és a Krisztus evangéliomával másokat megelőzve el is jutottunk hozzátok.
15 Mi mértéktelenül, azaz a mások munkájával nem dicsekedünk, de reménykedünk, hogy ha a ti hitetek megnövekedik, felettébb naggyá leszünk köztetek, éspedig a saját mértékünk szerint;
16 és akkor hirdetjük az evangéliomot a ti határaitokon túl is, de nem dicsekedünk olyan munkával, amelyet valamely más munkamezőn már elvégeztek.
17 Aki pedig dicsekedik, az csak az Úrral (az ő segítségével) dicsekedjék (Jeremiás 9:22-23)
18 Mert nem az a kipróbált munkás, aki magát ajánlgatja, hanem csak az, akit az Úr ajánl.